"A különbség a lehetetlen és a lehetséges
között, az egyén akarata."
Hironori Otsuka (1892-1982)
A Wado Ryu karate stílus alapítója
https://www.Autoalkatreszonline24.HU
Gondolatébresztő:
"Mindig maradj nyitott és kísérletező, mindig állj készen egy olyan útra lépni, ahol még sosem jártál azelőtt. Ki tudja? Még ha haszontalannak bizonyul is, új tapasztalatot ad. És sose légy önelégült. Sose gondold, hogy amit teszel, az tökéletes. Sosem tökéletes. Mindig lehet rajta javítani; mindig tovább lehet tökéletesíteni."
(OSHO)
A karate kialakulása
A karate kialakulása
- A karate történelme
- A mai modern karate kialakulása


A karate történelme

A karate szülőföldje Okinava, a Rjúkjú szigetcsoport legnagyobb szigete volt. Történelmét földrajzi fekvése nagyban meghatározta, kultúráját kínai és japán hatások alakították.

A karate alapjai a Kínában az VII. században kialakult pusztakezes küzdőtechnikák voltak. A történet szerint egy indiai szerzetes Bodhidarma (japán nevén Daruma) 520. körül ment Kínába, ahol hosszabb vándorlás után jutott el az északi Honan tartományba, a Sung hegységben lévő Shaolin kolostorba (japán nevén Shorin-ji). Tanítása szerint a test és a lélek elválaszthatatlan egymástól. Az általa bevezetett és szorgalmazott meditáció gyakorlásához kidolgozott egy olyan gyakorlatsort, mely alkalmas a test fizikai állapotának fejlesztésére. Ezek még nem küzdőtechnikák voltak. Később lettek azzá, amikor a történelmi események hatására a kolostorokban is rákényszerültek az önvédelemre.

A Japánban kialakult pusztakezes küzdelem kialakulásában több tényező is szerepet játszott. Az okinawa-te (okinavai kéz) ennek köszönhetően sajátos módon fejlődött ki a szigeten. Elterjedését elősegítette a 1349-es királyi rendelet, ami megtiltotta a fegyverviselést a polgári személyeknek. 1609-ben a japán megszállást követően pedig minden okinavai számára megtiltották a fegyverviselést. A japánokkal szembeni ellenálláshoz így köznapi munkaeszközöket kezdtek használni, és így alakult ki a sajátos okinavai fegyverhasználat, ami a pusztakezes küzdelem művészetének a része lett, s a kínából induló kereskedelmi útvonalak révén a helyi őslakók által, a kínai harci művészeteket beépítve a helyi harcművészeti technikákba, önálló fejlődésnek indult.

1890 után Japán fokozatosan bekebelezte a szigetet, és a fejlődés elősegítéséhez a harci művészetek gyakorlását is engedélyezte. karate hit1903-ban a karate-jutsu a hivatalos oktatás részévé vált. A korábbi okinava-te elnevezést, a három népre emlékeztetve, karate-jutsuval váltották fel. A kara kínait, a te kezet (Okinavára utalva), a jutsu pedig japánul művészetet jelentett. A hivatalos elnevezés tehát a "kínai kéz művészete lett". 1932-ben a karaté-t már Japánban is tanították, és az okinavaiak nagy felháborodására a nevét úgy változtatták meg, hogy a kara szót más jellel írták le, ami az azonos ejtés ellenére nem kínait, hanem üreset, pusztát jelentett. A japánok nem akartak kínai emlékeket olyan harci művészetnél, amit a saját kultúrájukba kezdtek beolvasztani.

A karaténak kezdetben három irányzata volt: a Shuri, a Naha és a Tomari.

A Shuri irányzat Okinava Naha városának Shuri nevű városrészéből származik, amelynek első ismert mestere Sakugawa (1733-1815) volt. Sakugawa fiatalkorában ismerkedett meg a harci művészetekkel. Oktatója Takahara és egy kínai kung fu mester, Kusanku volt. Takaharától filozófiát, Kusankutól pedig kínai chuan-fa harcművészetet tanult, és vált valódi mesterré és szakértőjévé több harcművészeti ágnak.

Sakugawának több kitűnő tanítványa is volt, közülük Matsumoto volt a legkiválóbb, akinek később átadta a menkyo-kayden-t, vagyis egy olyan bizonyítványt, amit az a tanítvány kap, aki a legalkalmasabb a művészet továbbadására. Matsumuto tanítványa volt Matsumura Sokon, aki később legendás mesterré vált. Nevéhez több hihetetlen történet is fűződik

Matsumurának is több híres tanítványa volt, de talán a legjelentősebb Yasutsune Itosu lett, aki 1846-ban, 16 évesen került az akkor 54 éves mesterhez. Yasutsune Itosu-t apja már 7 éves korától harcosnak nevelte, és 24 éves korára már számos történet keringett erejéről, technikai képzettségéről.

Yasatsune Itosu tanítványai közül a leghíresebbek: Gichin Funakoshi, aki a Shotokan-t és Kenwa Mabune, aki a Shito-ryu-t hozta létre.

A másik fő irányzat, a Naha kialakulása Higasionna Kanryo (1845-1915) nevéhez fűződik. Higasionna Kanryo Kínában hét éven keresztül tanult harcművészetet Woo Lu-chin mestertől, és amikor hazatért Naha városában nyitott iskolát. Kanryo jó barátságban volt Yasatsune Itosuval, akivel kölcsönösen tisztelték egymást.

Kanryo tanítványai közül a leghíresebb Chojun Miyagi (1887-1953) volt, aki rendszerezte mestere tanításait, és kiegészítette Kínában töltött évei során elsajátított légzésgyakorlatokkal, lelkigyakorlatokkal és más kínai küzdelmi elemekkel. Az új módszert Goju-nak nevezte, melyben a fizikai erőre, edzettségre, és a tudat nyugalmának megőrzésére fektette a hangsúlyt.

A harmadik irányzat a Tomari kevésbé olyan jelentős, mint a Shuri-te és a Naha-te, bár néhány jelentős harcos innen is kikerült. Az irányzatot Kosaku Matsamura hozta létre, aki Sakugawa egyik tanítványától, Chokun Makabé-tól tanulta a karatét. Egyes kutatók viszont több korábbi mestert is ebben az irányzatban tartanak számon pl. Kishin Teruyát, és Karyuu Ukut. A tomari iskolákból indult ki a ma is létező uechi-ryu és a matsubayashi-ryu irányzat.

Forrás: Dr. Ujvári Miklós - A délkelet-ázsiai harci művészetek 119. o.

A mai modern karate kialakulása - Gichin Funakoshi

Okinava szigetén a Kínával való kereskedelem révén nemcsak árucsere történt, hanem a harcművészetben is érezhető a kínai hatás. A helyi küzdőmódokkal összeolvadva önálló fejlődésnek indult az őslakosság körében, aminek a neve Okinawa Te (Okinavai Kéz). 1903-tól az addig egységes művészet különböző irányzatokra bomlott. Így jött létre a Naha-, a Shuri-, és a Tomari-ryu. Ebben a környezetben született Gichin Funakoshi, 1868.-ban Surinban. A kezdetben gyenge, beteges gyermeket szülei elvitték Yasutsune Itotsu, és Azato neves okinava-te mesterekhez. Közben orvosa, Tokashiki doktor által előírt gyógynövény kúrának köszönhetően, egészsége nagymértékben javult. Az edzéseken is rohamos léptekkel fejlődött.

Rendszerező elemző munkával egységes egésszé formálta az okinavai művészeteket amit Karate-Do néven indított világhódító útjára. 1915-ben bemutatót tartott Kyotoban, 1922-ben pedig Tokióban. Ezek hatására karate tanfolyamok indultak a nagyobb városok egyetemein. Megjelent első könyve a "Ryukyu Kempo: karate" címmel. (Ryukyu az a szigetcsoport japán déli részén, aminek tagja Okinawa szigete is) Nem sokkal később már keresett annyit, hogy megnyithatta első iskoláját Meishojukuban, majd Mejiroban. Ezekbe a dojokban számos kiemelkedő képességű karatéka ismerkedett meg a Karate-do tudományával. A Shotokan név a „Shoto” – az írói álneve – szóból származik. A „kan” szó jelentése ház, terem – dojo. Többször körbeutazta Japánt, bemutatókat, és tanfolyamokat tartott. Ezekre az utakra vele tartott fia Yoshitaka is.

1924-ben a karate bemutatkozott a Keio Egyetemen, ahol megalakult az első karate klub, amit továbbiak követtek.Funakoshi koncepciója elsősorban a formagyakorlatok, a katák gyakorlásán alapult. 1927-ben három karatéka, Miki, Bo és Hirayama nem találta elegendőnek pusztán a katák által megismerni a karate művészetét. Megpróbálkoztak a szabad küzdelemmel. Mivel, hogy nem ismerték az emberi test türőképességét, ezért a kendóban használatos védőfelszerelésben gyakoroltak.
Egy alkalommal Jigoro Kano a modern Judo megalapítója meghívta a Kodokanba – a Judo fellegvárába – bemutatót tartani. Közel ezer érdeklődő látta a műsort. Kano mesterre is nagy hatást gyakoroltak a látottak.
1932-ben csatlakozott hozzá az akkor 19 éves Masatoshi Nakayama aki később, a mester halála után szakmai örökösévé vált. Legjobb segítője Takeshi Shimoda volt, aki nagy gyakorlatot szerzett a Nen-ryu Kendo iskolában, és gyakorolta a Ninjutsu művészetét is. Ő sajnos váratlanul, 1934-ben meghalt egy bemutató körút után. Ez a veszteség nagyon érzékenyen érintette az iskolát. '35-ben megjelent a "Karate-do Kyohan" című könyve, mely a katák leírásával foglalkozik.

1936-ban Megnyílt a Shoto-kan, Japán első "karate akadémiája" Zoshibayában.
Egy kiváló karatéka Ohtsuka Hironori és Funakoshi között nézeteltérés támadt aminek következtében Hironori elhagyta az iskolát és megalapította saját stílusát Wado-ryu (Harmónia útja) néven.

A harcművészetek gyakorlása a húszas és negyvenes években ultra-nacionalista jellemvonás volt. A "haladó szellemű, felvilágosult" (nyugatias gondolkodású) japánok pogány művészetnek tartották. Funakoshi leküzdötte az előítéleteket és hivatalosan is elismertette a karatét, mint japán harcművészetet, de erre 1941-ig várni kellet.
'37-ben Nakayama Kínába utazott 10 évre, hogy ott tanulmányozza az ősi kínai harcművészeteket.
1938-ban Japán és Kína hadban álltak. Európában háborús légkör uralkodott.
1945-ben tüdőbetegségben meghalt fia, Yoshitaka. Halála nagyon megrázta az idősödõ mestert.

A vesztes háború utáni állapot nem kedvezett a harcművészeteknek. Az megszálló amerikaiak betiltották a harcművészetek gyakorlását. Ez alatt az idő alatt a mester sem oktathatott. Számtalan több száz éves, kardot, és fegyvert semmisítettek meg. A tilalmat csak 1948-ban oldották fel. '49-ben Nakayamával megszervezték a Japán Karate Szövetséget.
1951-tól megkezdődött a karate versenysporttá válása – Funakoshi mester ellenvetése ellenére.
1957-ben rendezték az első hivatalos karate versenyt.
Ugyanebben az évben a 88 éves mester meghalt. Kita Kamakurában temették el. Az Engaku-ji szentélyben álló emlékművén a sírfelirat tükrözi a mester karatéról vallott felfogását: "Karate ni sente nashi"– a karatéban nincs kezdeményezés. Kortársai úgy jellemezték őt, hogy a Tao Embere.

Forrás: www.karatedojo.hu
“Az út, hogy gyakoroljuk a küzdőművészetet, nem a harcon keresztül vezet.
Magunkban kell keresnünk a békét és a harmóniát. Keressük azt! ”
Hironori Otsuka (1892-1982) - A Wado Ryu karate stílus alapítója
Shindo Sportegyesület - 2013-2018